A Fáni-völgy 

Vérteskozmát oly mértékben veszi körül a Vértes, hogy akármerre indulunk is el belőle, mindenhol a természeti környezetben maradhatunk. Öreg bükkösöket csakúgy találunk a közelében, mint cserszömörcés bokorerdőket, hársas szurdokvölgyeket, mészkedvelő tölgyeseket, sziklagyepeket, sztyepplejtőket és irtásréteket. És hát szántókat is. A teljes élőhelylistát nem is volna könnyű felsorolni. Mégis, mindegyikük közül akad egy hely, amelyik valamennyinél kiemelkedőbb hírű. A Fáni-völgyről van szó, arról a kanyargós, szétágazó lefutású, tektonikus-eróziós eredetű szurdokról, ahol valósággal tobzódnak a Vértes természeti értékei. Igaz, a Fáni-völgy nem egységes élőhely, sőt! Éppen itt kerülnek egymás szoros szomszédságába az egyébként egymástól nagyon távol eső, különböző karakterű élőhelyek. Mindez a kitettségnek, a felépítő dolomitkőzetnek és lejtőviszonyoknak, végső soron pedig az általuk befolyásolt mikroklíma-hatásoknak köszönhető. Amíg az északias kitettségű, többé-kevésbé meredek, olykor sziklafalba átmenő, vagy lépcsőzetes, teraszos oldalak a hidegtűrőket rejtegetik, addig a délies lejtők, továbbá a völgyperemi platók a melegkedvelőket. Így kerülnek egymás közvetlen közelébe a mediterránra, illetve a magashegységi és tundravidéki környezetre jellemző, még a jégkor idejéből itt maradt flóraelemek. A jelenség másutt is megfigyelhető hazánkban, például a Nagy-Szénáson, illetve a bakonyi Burok-völgyben, hogy csak a legközelebbi előfordulásokat említsem. Az állatvilág – kevésbé helyhez kötött lévén – csak néhány faj által képviseli ezt az elrendeződési sajátosságot.

A Fáni-völgy a Vértesi Natúrpark részeként továbbra is szigorúan védett, ezért nem illik elárulni, pontos útmutatást nyújtani a kiemelt természeti értékek fellelhetőségéről. Csak annyit tehetünk meg, hogy a legérdekesebbek nevét megemlítjük. 

A Fáni-völgyben még virágzik a cifra kankalin, de vajon meddig?

A hűvös-nyirkos északias lejtők mindössze egyetlen kis foltján dacolnak a klímaváltozással a magashegységi (jégkori) fajok képviselői. Leges legelőbb is a cifra vagy medvefül kankalin és a szürke bogáncs. A tudományos érdeklődés sem faji önállóságuk, sem ökológiai alkalmazkodottságuk kérdésében nem tudott még egyértelmű választ adni. A már-már csak vegetatív életjelenségeket felmutató növények, vagyis a virágzó egyedek kis száma azt jelzi, hogy ezek bizony tűrőképességük határához jutottak. Ilyen, nem közvetlenül emberi eredetű hatástól aligha lehet, vagy érdemes megvédeni őket. De amíg lehet, kijár számukra a csodálat és védelem, hiszen fajtársaik (vagy közeli rokonaik) látására a Kárpátokban és az Alpokban 1500 m fölé kell emelkednünk, méghozzá csakis a mészkőhegységekben. Más magashegységi fajok is élnek a társaságukban, talán nagyobb toleranciával, de azt is mondhatnánk, szerencsével. Ilyen a mohos csitri, egy mohaalkatú szegfűféle, vagy a havasi nyúlhere, a korongpár, a gombos varjúköröm. Ez utóbbiak szerencsére többfelé előfordulnak, hasonló hűvös környezetben. 
Sokkal jobban megérthető a mediterrán reliktumok gyakorisága. A melegkedvelők számára ugyanis a nyári félévben ideálisabbak a feltételek. Számos növény él a Vértesben, amelyik a Földközi-tenger partvidékén is honos, és nálunk, a középhegységben már északi elterjedésének határvonalát képezi. Közülük az örökzöld babérlevelű boroszlán a legfeltűnőbb, már csak azért is, mert szépen fejlett példányai csak kőhajításnyira fordulnak elő a cifra kankalintól. 

A Fáni-völgy látogatóinak be kell érniük azzal, hogy páratlan szépségű szurdokerdő veszi őket körül, ahol akár fekete harkályt, vagy kövirigót is láthatnak. Mindehhez azonban jószerencse, türelem, és csendes alázat kell. Mert hiszen, ezt soha ne feledjék, itt a Természet Szentélyében tartózkodnak.

Béke és nyugalom – ez Vérteskozma

  Agárkosbor                            Poloskaszagú kosbor    

      

                   Vitézkosbor                                  Mocsári kosbor

            

A területen szokatlanul nagymértékben elszaporodott több, az orchideák (Orchida les) rendjébe, illetve a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó növényfaj. Valamennyi fajuk védett.

A főként május-júniusban virágzó orchideák csodálatos látványt nyújtanak. A talajt több százezrével borító legnagyobb egyedszámú (egyes kutatók szerint a Kárpát-medence nagy állománya található itt) orchideafaj az akár fél méteresre is megnövő vitéz kosbor (Orchis militaris);

Előző   következő

Oldal: Fáni-völgy túra
"CSÓRI CSUKÁSOK" TÚRASZAKOSZTÁLY - © 2008 - 2024 - csoricsukasok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat